Adrian P. Kezele: A delfin álma (részlet)

Szereplők: Josip (ember) és Chyarr (delfin)

 

„– Hadd mondjak el neked valamit a delfinekről. Évmilliókkal ezelőtt, miután visszatértünk a tengerebe, felfedeztük az Álmok Idejét. Rájöttünk, hogy ez jelenti az új világokhoz vezető utat. Olyan világokhoz, amelyek nem hasonlítanak a mi Kék Bolygónkhoz. Fajunk azonban úgy döntött, hogy itt marad. Azért határoztunk így, mert mi természetünknél fogva hírvivők vagyunk. Mi, veletek ellentétben, nem a tudásra törekszünk; mi a teljesség teremtményei vagyunk, és a mások iránt érzett együttérzésünk minden érzelmünknél erősebb. Képtelenek voltunk egyszerűen távozni, és itt hagyni testvéreinket a Kék Bolygón. Maradtunk, és idővel magunkra vállaltuk a tanítók és hírvivők szerepét. A mi tanításunk azonban nem hasonlít az emberekéhez; mi szeretet és játék által tanítunk. És most az Álmok Ideje kiválasztott engem a feladatra, hogy a tudásunk egy részét átadjam neked, bár nem ez az elsődleges feladatunk. Fajotok afelé halad, hogy elpusztítsa közös bölcsőnket. Azon vagytok, hogy elpusztítsátok a Paradicsomot, ahol valaha együtt éltünk. Nem értitek meg, hogy a Föld kiindulási pontot jelent más világok felé. Ha eltűnik a Kék Bolygó és a rajta élő intelligencia, odavész számos más mennyei királyság elérésének lehetősége is. Az emberek és velük együtt a delfinek, a bálnák és még számos egyéb teremtmény számára örökre elvész a lehetőség, hogy eljussanak ezekbe a világokba. Ti, emberek, azt hiszitek, valami elveszne számotokra, ha a többi élőlénnyel azonos rangba helyeznétek magatokat. Azt hiszitek, akkor nem lennétek képesek meghódítani a benneteket körülvevő univerzumot, és nem tudnátok kielégíteni azt a vágyatokat, hogy beteljesítsétek feladatotokat – vagyis azt, hogy felhalmozzátok és megőrizzétek a tudást.
De ez nem igaz. Mindazok a dolgok, amelyekre olyan büszkék vagytok, az együtt érző humánum, ami olyan hatalmas erőt vált ki belőletek, és amitől ugyanakkor elszorul a szívetek, ha meglátjátok az emberi fejlődés következményeit, továbbra is megmaradna, sőt még hatalmasabbá, még jelentőségteljesebbé válnának. Mert az Álmok Ideje kitárná előttetek a kapuit, és elképzelhetetlen lehetőségeket fedezhetnétek fel általa. Mielőtt azonban feltárulhatnának előttetek ezek a világok, meg kell tanulnotok, hogy fedezzétek fel a saját szíveteket.

Ha itt, a Föld anyagi világában megtanuljátok, miként éljetek összhangban a Természet törvényeivel, az Álmok Ideje a képzelőerőtöket messze meghaladó világokat tár majd elétek. Képessé váltok majd arra, hogy felfedezzetek mindent, amit csak akartok. Az emberek valóban különleges teremtmények, hiszen ti vagytok a legkíváncsibb, a tudásra leginkább szomjazó lények, akik annyire szeretitek megismerni a dolgokat. Fontos szerepet tölthettek be az Élet közösségében, de ehhez még fel kell nőnötök. Fel kell ismernetek, hogy a felfedezés, a tudás felhalmozása és megőrzése nem egyenlő más fajok leigázásával, és semmiképpen sem egyenlő azzal, hogy elpusztítjátok az élő és élettelen világokat. Úgy is lehet felfedezni, úgy is lehet tanulni, hogy közben nem ártjátok bele magatokat mások életébe.

Az Álmok Ideje lehetővé teszi számotokra, hogy könnyűszerrel elérjétek a világmindenség mélységeit, és hozzáférjetek az ott rejlő képzeleteket meghaladó tudáshoz. De nem fogja magát megnyitni számotokra, ha továbbra is ragaszkodtok ahhoz a nevetséges, groteszk, gyilkos és borzalmas elképzeléshez, hogy ti vagytok a legkülönb faj, hogy különlegesek vagytok, és az univerzum csakis értetek létezik. A más fajokkal való együttélés alapvető szabályait itt, ezen a bolygón kell elsajátítanotok. Más világokban, más dimenziókban még inkább érvényesek ezek a törvények. Ha magatokévá teszitek őket, az Álmok Ideje visszatér hozzátok, és megkezdődik számotokra a nagy kaland – a kaland, amelyért az emberi faj létezik.

Josip figyelmesen hallgatta Chyarr szavait, és érezte a mélyükön rejlő igazságot. Elragadta őt ez az új látomás, és mérhetetlenül hálás volt, hogy ő is részt vehet annak megteremtésében.

Aztán hosszan úsztak egymás mellett csendben, a végtelen kékségben. Miközben az Álmok Idejének habjait szelték, különleges energiahullámok vették körül őket, és keresztüláradtak a testükön. Egyetlen hang sem hallatszott. Nem voltak gondolatok, csak a létezés tiszta öröme. És ők csak úsztak tovább, az ember és a delfin, egymás mellett.”

Illusztráció: Osho Tarot kártya – HARMÓNIA