Az alkímia ötödik lépcsője: A kereső születése (részlet) 

Szereplők: Merlin, Galahad és Percival

 

„– A keresők mindig megkapják mindazokat az elképzeléseket és tapasztalatokat, amelyre vágynak? – kérdezte Galahad.

– Mindenki az isteninek olyan változatát tapasztalja meg, amit a saját tudata alapján létrehoz. Egyesek látomásokban tapasztalják meg Istent, mások egy virágban. A keresőknek sok fajtája létezik. Van, aki csodás közbenjárást és megváltást vár, más a legköznapibb jelenségekben felbukkanó erőt követi. A keresőt a magasabb valóság iránti vágy hajtja, bár a korábbi adakozó állapot nem tűnik el. Csak az adományozást már nem önző indítékok hatják át, hanem az őszinte együttérzés. 

Ekkor kérdőjelezhető meg az ÉN mindentudása és mindenek fölötti hatalma. Ebből következően a kereső világrajötte rendkívül viharos lehet. Képzeld el magad úgy, mintha lovaskocsi lennél! Hosszú ideig nem ült kocsis a bakon, és így a lovak lassan elhitték, hogy a kocsi tulajdonképpen az övék. Azután egy napon a kocsi mélyéből megszólal egy hang, és azt súgja: „Állj!” Kezdetben a lovak meg sem hallják, de a hangocska újra meg újra ismétli: „Állj!” A lovak nem hisznek a fülüknek, és még vadabb iramban száguldanak, hiszen: nincs parancsolójuk. A belső hang nem erőszakos, nem tiltakozik, csak ismétli: „Állj!” 

Ez zajlik benned. A kocsi az egész személyiséged, a lovak az ÉNed, s a hang a kocsi belsejében a szellemi ÉNed. Amikor a szellemi színre lép, az ÉN először oda sem figyel, mert feltétlennek gondolja saját erejét. De a szellem, nem az ÉN által megszabott erőket használja. Az ÉN a dolgok elutasításához szokott hozzá: az ítéletalkotáshoz, a szétválasztáshoz, a befogadáshoz. A szellemi a Lét csöndes hangja, és csupán csak kijelentéseket tesz. A kereső megszületésével egyre inkább hallod ezt a hangot, de készen kell állnod az ÉN heves válaszára, mert küzdelem nélkül nem mond le az eddigi hatalmáról. 

 – Hogyan érhet valaha véget ez a küzdelem, ha egyszer a szellemi nem fejt ki erőt? – kérdezte Percival. 

 – Mert a szellemi nem az ÉN által ismert erőt használja. Idővel majd megtanulod, hogy a szellem maga a végtelen erő. Szervező erő, és a világegyetem összes atomját egyensúlyban tartja. Ezzel összehasonlítva, az ÉN ereje nevetségesen korlátozott és elenyésző. Mindezt megsejteni is csak akkor leszel képes, ha ÉNed feladta mindent ellenőrző, mindent előre megmondó és mindent megvédeni akaró bástyáit. Ereje e három dologra korlátozott. Ha ÉNed képes egy pillanat alatt behódolni, a további növekedésre már nincs szükség, a kereső megszületése már elég lenne. 

A dolog nem így áll! A szellemi hangja magasabb valóságról szól. Ehhez felemelkedni újabb feladat. 

 – Azt hiszem, kevesen vannak keresők, hiszen olyan kemény ez a küzdelem! – jelentette ki Galahad. – Bizonyára sokan feladják, és elveszítik a reményüket. Ezért lelik meg csak oly kevesen a Grált? 

– Mindenki arra született, hogy megtalálja a Grált! – emlékeztette Merlin. – Valóban nem tűnik nagynak a keresők tábora, de ez főként a láthatóság miatt van így. Mert ez a keresés belső folyamat. Külső jelekből nem tudod megállapítani, ki a kereső, és ki nem. A társadalom nem emeli ki a keresőket. Akadnak közöttük, akik magányba vonulnak, mások viszont – akár magas állásban – továbbra is a társadalomban élnek. 

– Miből tudja meg az ember, hogy már keresővé lett? – kérdezte Percival. 

– A kereső belső jegyei a következők: az adás indítóokává az önzetlen szeretet és az együttérzés válik, nem vár viszonzást, de még hálát sem; a megérzés a cselekedetek rugójává lesz, átveszi a hűvös ész szerepét; az ember be-bepillant a magasabb valóság eddig láthatatlan világába; tapasztalja Isten és a hallhatatlanság jeleit. E jeleket a magány egyre növekvő élvezete, a társadalmi megítéléstől való függetlenedés, a Lét iránti lelkesedés és a bizalomkészség kíséri. A korábbi megrögzöttségek elmúlóban vannak. Az ima és a meditáció a mindennapi élet szerves részévé válik. S bár mindezek a szellemi tapasztalatok az anyagi világból kifelé vonzanak, mégis azt fogod tapasztalni, hogy mélyebb kapcsolatba kerülsz a természettel, jobban érzed magad a bőrödben, és könnyebben elfogadsz másokat. Ez azért van így, mert a szellemi nem az anyagi ellentéte! Minden szellemi, s annak növekvő jelenléte az életedet jobbá teszi, még azt is, ami vele ellentétesnek tűnhet!” 

Illusztráció: Dante Gabriel Rossetti – The Damsel of the Sanct Grael (1874)